Pitymallik éppen, szép lassan kel fel a nap, a fény sugarai beáramlanak szobámba, és megvilágítják azt a Lucát, aki éppen egy hintalovon billeg és Piccinitől énekli Lauretta áriáját, teljes átéléssel, szét tárt karokkal gesztikulál, egy áttetsző otthonka fedi csupasz bőrét, hegyke melle szinte átdöfi az anyagot, szép lassan felülök az ágyban, kiveszem a fogaimat a bögréből és ekkor felszakítja az ajtót Dorka, ott áll talpig dominában, mint ha ráöntötték volna a bőrt, lovaglócsizma a lábán, lovagló pálca kis kezében, és elkezd suhogtatni vele. Luca folytatja az áriát mint ha mi sem történt volna, egyre jobban billeg a hintalovon, ami elkezdett nyikorogni, szinte szét esik. Dórika náci karlendítéssel jelzi, hogy ő már pedig nem cicózik, fejéről letépi az ss bőr satyót és hozzám vágja az ágyra.Másik kezében egy madzag lóg, betopog a szobába egy kecske, és annyit mond :
-Bonjour monsieur, le feriez-vous ?
-Köszi de most nem fejlek meg, laktózérzékeny vagyok, felfújódnék vagy befosnék, egyik opció sem jó, de kösz a törődést.
Mire ennyit mond :
-Alors sortez du lit et montez á votre grand-mére pour un coq (akkor pattanj ki az ágyból és bringázz el a nagymamádhoz egy kokiért)
-De pimasz ez a kecske, mondom Dorkának
Dorka erre ráront Lucára és szájára tapasztja ajkait, ő még áriázna, de megtetszik a dolog neki is és ezért abba hagyja, sodoma és gomorra.
Én erre felpattanok és látom valami buzis BjörnBorg szerelés van rajtam, szűk kis rövidgatyó, fejpánt és térdzokni, mikor felnézek már nem Luca és Dorka smárol, hanem Brezsnyev és CsalaZsuzsa, és mindegyik hello kittys ruciban küldi, ennél a pontnál szédülni kezdtem és elvesztettem az eszméletem.
Másnap Dorka meséli, hogy kint volt a háziorvos és beadott nekem mindent, mert elég rendesen felment a lázam, meg hogy áriáztam, és franciául is elkezdtem beszélni, először agyon akart verni egy krikett ütővel, de úgy döntött inkább dokit hív.
