Bogdán Szabolcs nevű kedves vendégírónktól loptam (kértem el) ezt a kis vidám szösszenetet, olvassátok, legyen jókedvetek :)
PÉLDÁTLAN SZEXUÁLIS INZULTUS
Aki rendszeresen olvassa az írásaimat, az tudhatja, hogy sorsom nemi jellegű vonatkozásait csak a legritkább esetben szoktam megörökíteni nyilvános fórumokon. De ma reggel olyan példátlan szexuális zaklatásnak voltam szenvedő alanya, amelyről egyszerűen muszáj szót ejtenem, így hát most monitorra vetem véráztatta sóhajomat, hogy legalább ezzel könnyíthessek a lelkemen.
Az incidens a saját fürdőszobámban történt, s az elkövetője nem volt más, mint Kukonya, aki tulajdonképpen egy játékbaba. Nem, nem arról van szó, hogy megvettem életem első guminőjét, majd felfújtam a kis drágát, és ő nem bírván a gerjedelemmel, egyszerűen rám vetette magát, és megerőszakolt. Kukonya egy házi készítésű, leginkább gonosz boszorkányra hajazó bábu, aminek a vázát egy méretes fakanál képezi. Általa szenvedtem el ma reggel a példátlan inzultust.
No persze, magam is hibáztam az esetet illetően, beismerem én azt. Már régóta élnem kellett volna a gyanúperrel, hogy Kukonyával nincs minden rendben. Megátalkodott jelleméről ugyanis már jó néhány évvel ezelőtt ízelítőt kaphatott az egész család. Bence, az unokaöcsém talán kétéves lehetett, amikor is elbújt a nappaliban a függöny mögé, kezében Kukonyával, majd a rejtekhelyről vérfagyasztónak szánt csatakiáltások kíséretében rontott elő, megpróbálván ráijeszteni valamennyi jelen lévő rokonára. Csakhogy a vad kiáltozás hirtelen minden látható ok nélkül alábbhagyott, mint ahogy a gonosz boszorkány fenyegető lengetése is, és a kissrác egyszer csak keserves sírásra fakadt. Amikor ennek okát tudakoltuk, hüppögve azt felelte: "Megijedtem Kukonyától."
Elképzelni sem tudtuk, mit művelhetett a gaz kis fakanálnyelű bábu a kitörési kísérlet alatt, de a gyerkőcöt megnyugtatandó jól elláttuk Kukonya baját, s csak akkor dőltünk egymásra a nevetéstől, amikor Bence már nem volt jelen a helyiségben.
Szóval, már ekkor világos kellett volna legyen számomra, hogy a fakanálra applikált boszorkány jellemével nincs minden rendben, de sajnos az éberségem az évek során olyannyira ellankadt, hogy ma reggelre gyakorlatilag már a nullához konvergált. Teljesen gyanútlanul botorkáltam ki tehát a fürdőszobába fogat mosni. Meztelenül, naná, hiszen sohasem szoktam kiöltözni a fogmosáshoz...
Most röviden ismertetném a helyszínt. A mosógép szemben van a mosdókagylóval, s a tetején szerepel egy műanyag kosár, amely ezúttal többek között egy darab Kukonyát is tartalmazott. Tán amikor itt járt a napokban a családom, akkor tej, őszilé vagy kecsap borulhatott rá, s valamelyik gondos szülő jónak látta, ha az összepiszkolódott bábut bedobja a mosógép tetején található műanyag kosárba. A művelet oly módon sikerült, hogy Kukonya fakanálnyele átfúródott a kosár rácsozatán, ilyeténképpen ott meredezett a csaptelep irányába.
És akkor eljövel a mai gyászos reggel. A kialvatlan férfiember felébred, kibotorkál a fürdőszobába, hozzákezd a fogmosáshoz, majd amikor első ízben hajol a kagyló fölé, hogy öblítsen, hirtelen azt érzi, hogy ott hátul, egy bizonyos testnyílás környékén illetéktelen behatolásra készülődik valaki...
Nem tudom, képes-e felfogni a drágakedves olvasó ezen esemény feneketlenül ijesztő voltát. (Bár azt hiszem, ezúttal épp a „feneketlen” kifejezés való ide a legkevésbé.) Na szóval, nincs ezen mit szépíteni, egy pillanatra iszonyúan megijedtem. Elvégre abban a hitben voltam, hogy egyedül tartózkodom nemhogy a fürdőszobában, de az egész bérleményben, és akkor a folyamatos heteroszexuális pályafutás után azt kell tapasztalnom, hogy valami megátalkodott himpellér ilyesféle nemtelen cselekedetre készül ragadtatni magát.
Nyomban összerezzentem, de épp csak fél méternyire, ami azzal járt, hogy lefejeltem (jobban mondva fölfejeltem) az üvegpolcot, ami aztán össze is tört, s ennek nyomán mindenféle üvegcserepek, fogkefék, tubusok és hónaljstiftek röpdöstek a légtérben, olyannyira kiteljesítve a kataklizmát, hogy az éppen használatban lévő fogkefémet kis híján lenyeltem. Amikor pedig eme nem hatástalan bakugrásom után riadtan hátrapillantottam, konstatálhattam, hogy Kukonya ott figyel a kosáron, azzal a boszorkányosan riasztó és egyúttal igencsak kaján vigyorral a pofáján.
Sírtam.
A szexuális zaklatási kísérlet elszenvedője ilyenkor végiggondolja, mit is tehet. Hogy pszichológusra lesz szükségem az eset feldolgozásához, az szinte egészen bizonyos, és azt is erősen fontolgatom, beírjam-e a keresőbe a „gyermekjátékok által szexuálisan zaklatott férfiak lelki segélyegylete” kifejezést.
Feljelentést tenni azonban nem áll szándékomban. Nem kívánom mindenféle hivatalos szervek képviselői előtt újra és újra jegyzőkönyvbe mondani a megalázó esetet. Bár igen erős késztetést érzek rá, de sajnos az önbíráskodásról is le kell tennem. Azt hiszem, sehogy sem tudnám elmagyarázni a családomnak, miféle lelkiállapot indított arra, hogy kitépjem Kukonya vatta-belét, apró darabokra cincáljam a ruházatát, és hat darabba fűrészeljem a nyelét képező fakanalat.
Marad tehát a szégyen, a megalázottság, meg a haverom, aki üveges, és majd új polcot illeszt a régi helyére. És még arra sincs reményem, hogy a biztosító megtéríti a káromat. Amilyen az én formám, nyilván találnának egy pontot a szerződésben, ami alapján kijelentenék, hogy nem áll módjukban megtéríteni háztartásom kárát, mert az aktus során kísérlet sem történt a védekezésre.
