Mert, hogy minden problémának van megoldása.

Mi is az önreflexió ? Egy olyan képesség, amelynek segítségével képesek vagyunk kívülről látni magunkat, azonban ez 100 %-ban nem lehetséges, mert ugye kilépni nem tudunk magunkból. Ezt a részt hívjuk vakfoltnak, amit nem tudunk meglátni magunkból. Ez teljesen normális. Az önreflexió, egyebekben nem pszichológia fogalom, inkább egy a segítő szakmákban használt egyszerűsített összefoglaló szó, ami tömöríti az önvizsgálat, önismeret, önértékelés együttesét.

Számtalanszor olvashatjuk, jellemzően blogokon kommentekben, hogy a Nők súlyos önreflexió hiányban szenvednek és ezért a pártalálási alkalmatlanságuk. Merthogy olyan elvárásaik vannak, amelyek nem állnak arányban saját tulajdonságaikkal. Vulgarizálva: túlsúlyos, nem éppen szép,  koros nők, szerény szellemi képességekkel várják az őket meghódító fiatal, jóképű, gazdag pasikat (Az okos nem véletlenül maradt ki.)

Igazságos leszek. Nem most, hanem már jóval régebben, épp az önmagam helyes értékelése végett. Farkat növesztettem hát, nemet váltottam és körbenéztem pasiként. Nos, Uraim meg kell mondjam, minden szavuk maga a valóság, kb. 95 %-ban. Tényleg így van. A nevezett százalékban a hölgyek rémes fotókkal, igencsak komoly súlyfelesleggel, max. középfokú végzettséggel, láthatóan tagadott korral, elképesztő bemutatkozásokkal, keresik a Szuperpasit. Több férfi ismerősöm is mutatta a levelezését. Kritikán aluli.

De Uraim, majdnem pont ugyan ez a helyzet a férfi oldalon, mind a magam, mind nő ismerőseim tapasztalata alapján. DE ! Csak majdnem pontosan. Sajnos a százalék a hölgyeknél magasabb, az uraknál mintegy 75-80 %-ra tenném az arányt. Persze, minden pasi 30-60 közt, javarészt elhízva, lepukkanva, elválva gyerekkel,  30-40 közötti vékony, csinos, egzisztenciával rendelkező nőt keres, gyerek nélkül. Szóval van rendesen itt is önreflexió hiány. 

Viszont nem ezért ragadtam virtuális pennát, hanem egy másik felismerés miatt, nevezetesen: Senki sem értekezik úgy általában az önreflexió hiányról. Nem hinném, hogy bárkit a népnevelő, mentális segítő szándék vezérel, hogy hozzásegítse a rászorulót a helyes önismerethez és önértékeléshez és pártaláláshoz. De akkor mi ?

Megfigyeltem, hogy  női önreflexió hiány felemlegetése mindig olyan szituációkban történik, amikor a férfi ad magyarázatot arra, hogy ő miért nem kellett a kiszemelt nőnek. Miért, miért, hát mert irreális elvárásai vannak, pedig ő az adott férfi saját önreflexiója szerint pont meg kellene feleljen a nőnek. Az egyenlet megoldása tehát adódik. A nő önreflexió hiányos. Különben, már dúlna a lamúr, és izzana a szex. A nők érdekes módon nem élnek ezzel az önreflexió magyarázattal.

Lehet, hogy a nagybetűs Társamat nem találtam meg, de sok értelmes pasival beszéltem, és az egyik erre a jelenségre azt találta mondani - amikor háborogtam, hogy micsoda dolog már, hogy egy nem is csinos 52 éves pasi max. 38 évesig keres és az 50-es nők kíméljék, mert hát már vénasszonyok és nem nők  – hogy na és, ez miért fáj neked ? Majd nem talál. Joga van magát így értékelni, joga van azt keresni, amit akar. Igaza volt, de mennyire. Miért fáj az nekünk, hogy a másik nem minket keres ? Nem kellünk ad absurdum. És akkor mi van. Senki se 23 db., az elvárás mátrixának megfelelő partnert keres, hanem azt az Egyet. (Most nyilván nem a már kivesézett „csak meg akart dugni”-ra gondolok.) Függetlenül attól, hogy mit zagyvál össze az adatlapján.

Na persze,  sose az kapja a dühödt kritikát, akinek kellene, mert annak nem merjük megmondani. Ezért kikiabáljuk általánosságban, ami bánt bosszant. Mint annak idején ifjabb Cato tette, bármiről volt, szó, pl. a városi wc-k piszkosságáról, minden beszédét azzal zárta „ Ceterum censeo carthaginem esse delendam„ Mindazonáltal a karthgagóiakanak pusztulnia kell ! A Nők önreflexió hiányosak, punktum.

Az ember, mondom, az ember már csak ilyen. Gyarló. 

Ezzel zártam a sorozatot, én is pihenek és más témák felé evezek. Mielőtt addig erőltetném, míg utolér a tömör csömör.

Utolsó sorommal a barátnőmet idézném, aki épp itt van mellettem: „Majd ha Isten adja, adja, ha meg nem hát nem.”

A Méregkeverő