Mi ihletett arra, hogy épp most ezzel foglalkozzak ?
Nemrégiben egy kedves barátnőmből születésnapja alkalmából kiszakadt egy régóta lüktető kiáltás: Mi lenne, ha egyszer ebben a büdös életben nem én főznék még a születésnapomra is ? Amúgy is feltűnt, hogy még jó 20 év házasság után, hétvégeken korán reggel csetelünk és 10 óra körül elbúcsúzik, mert hogy mennie kell főzni. A hölgy dolgozik, modern, rendkívül csinos, dögös ízig vérig nő, karakán határozott.
Majd egy régi férfi barátom emlegette fel többször, hogy képzeld, nekem még nő nem főzött. Ő is abszolút potens pasi, ismeri a porszívót, a tűzhelyet, válsághelyzetben a vasalót is. De akkor is, mondja ő, jól esne. 20 évig volt házas (!), tavaly vált el. Mióta az eszét tudja anyukája főztjét eszi, ha nem csak bekap valamit futtában.
Mindeközben számos blogon újra és újra felizzik a vita, arról hogy a nő maradjon a „kaptafánál”, nem kell, hogy sikeres legyen, dolgozzon, mert legyilkolja a nőiséget, farkunk nő tőle, tessék megmaradni a hagyományos női szerepeknél. Ez a világ baja, a női sirámok ultima causa-ája. A témafelvetés tehát messze túlmutat a nyelvtani értelmezésből következőkön. Többen megénekelték már ezt a problematikát, és több nyúlványa is van. Az egyik legvastagabb leágazó nyúlvány a női szerepek. (De erről majd külön poszt szól.)
Kezdetnek röviden összefoglalnám, ami a témában már megíratott és olvasható. Istennek hála, már nem a női élet legfőbb kitöltője a táplálék megszerzése és elkészítése (meg az utódok felnevelése). Modern időket élünk. Kiváló konyhai felszerelések vannak. Elérhető számos félkész étel, félkész alapanyag és olcsóbb kész étel. Valójában lehet úgy táplálni a családot, hogy a nő nem is tud főzni, elég ha tud melegíteni, össze tudja rakni a dolgokat. Legtöbben úgyis esznek a munkahelyen meleget, vagy a gyerek a suliban. A retro modell, mely szerint a férfi pénzt keres, a nő gyereket nevel és háztartást vezet, túlhaladott. Mivel a nő is dolgozik, az otthoni munkát meg kell osztani.
Reális feladat, elvárás-e ma egyáltalán még a főzés, akár a nőnek önmagától akár a férfinak a nőtől ? Én is nő vagyok, anyukám megtanított főzni, jól főzök, sőt szeretek is (nekem kreatív tevékenység, de hát nem kell mindennap csinálnom és ez szempont), tehát van jogosultságom nyilatkozni.
Nézzük olcsóbb-e ? Tapasztalatom szerint nagyságrendileg nem. Persze itt lehet vitázni, hogy attól függ milyen alapanyagokból dolgozunk. Én kb. 3x próbáltam direkt ezért összeírni a költségeket, az időmet és az energiát nem is számoltam és ugyanott voltam.
Nézzük mennyire időigényes ? Ha az alapanyagokat szezon függvényében teljesen piacról, azaz frissen szerezzük be, az plusz kb. 1, 1,5 óra és az előkészítés is több idő. Pl: megpucoljuk a borsót a leveshez, nem hagyjuk kiolvadni a mirelitet, miközben mást csinálunk. Egy leves és második fogás elkészítése átlagosan kb. 1,5, 2 óra, beleértve a közben és utána szükséges mosogatási, pakolási műveleteket. Hogyasszongya akkor az, annyi, mint annyi 2,5, 3 óra. Nagyon sok idő.
Nézzük egészségesebb-e ? Mind a mirelit, mind a félkész, mind a magunk főzte lényegében ugyanabból készül. Itt most azt számítsuk le, hogy pl: étteremben nem lehetünk benne biztosak, hogy az a hús, amit kapunk, az-e, ami az étlapon áll.
Mi adódik különbségként: a család jó érzése, ám a nő fáradtsága?
Nem tagadható, hogy van annak egy bensőséges, meghitt hangulata, hogy anya/asszony/barátnő főz. Erre érdekes módon a „csakmegakartdugni” pasi azt mondta – mert hogy, hogy nem, erről is szó került – hogy szerinte ennek már jelentősége nincs, aki szeret főzni, főzzön, aki nem, az ne.
Egy másik úr pedig kifejezetten azt mondta, hogy felesleges időpocsékolás, időrablás, sokkal jobb dolgokat is lehet a főzésre szánt idő helyett csinálni.
Jegyzem meg az egyik társkeresőn is standard kérdés, hogy szeret-e az illető főzni, és legtöbben (férfi nő vegyesen) erre, azt válaszolták: „egyedül nem”.
Végezetül, meddig főznek még a nagymamák? Ahol még megvannak a drágák, bizony ők főznek, mert az oldszkúlban megtanultak, és van is rá idejük, szívesen teszik, segítenek vele és hasznosnak érzik magukat. De az idő előrehaladtával, az Y és Z generáció sarjai fognak még egyáltalán főzni, és nagymamakorukban tudják-e majd ekképp hasznosítani a tudásukat ? Én nem hinném.
Meddig főzünk még egyáltalán ?
Ui: A pasik is tudnak ám főzni, sőt jól főzni ! Csak irdatlan kupit hagynak maguk után. Szerintem a válások magas száma is errefelé mozdította a folyamatot.
Lucretia Borgia
Szavazzunk Szociál-isan!
És így a végére még egy hamisítatlan Szociféle szavazás is, ezt ő küldi nektek ;)
