……a folytatás
Nem azért született ez a poszt ilyen lassan mert nincs gondolatom, hanem azért mert túl sok van és ráadásul nem akarok légből kapottan ide csinálni valamit. A felületesség, az általánosítás a mumusom. Rengeteget olvastam és próbáltam rendszerezni. A fejemben utálom a rendetlenséget. Jelen posztban azt szeretném megvilágítani, hogy a történelmi értelemben vett feminizmusnak hála, megszerzett női szabadság nem fenékig tejfel. A szabadsággal élni maga az életveszély. A nőnek is útkeresés a jelen időszak. Kinek, hogy.
A Farkasnő
Ez hiteles önvallomás. Farkasnő vagyok. Ki kellett növesztenem..
Nem születtem erre. Így alakult, mert talán kezdetben nem tudtam, hogy nő vagyok, embernek hittem magam és ambícióim voltak. Gondolatok a fejecskémbe, hogy valamit csinálni kellene. És igen, nem. A klasszikus család modell nem volt a terveim között, egy darabig. Volt eszem, simán ment a tanulás, szerettem. Tanulmányi versenyekre mentem, jó helyezést értem el. Egyenes út vezetett az egyetemre. Aztán elkezdtem dolgozni, és ekkor elkezdett kinőni a farkam. Mert szinte minden főnök férfi volt, meg kellett felelni. A női praktikák, a nyafogás és bömbizés nem vezetett sehová. Ugyan úgy helyt kellett állni, mint a férfiaknak, a főnökeimnek. És mi hajtott előre ? Hát az, hogy éreztem, tudtam, nem hogy annyi van a fejemben, mint nekik, de sok esetben több. Akkor miért is ő a főnők ? Ja, mert férfi. Bumm ! Az első felismerés.
Majd megtörtént a katasztrófa. Lett egy főnököm, aki embernek nézett. És ekkor elszabadultam, azt hittem, nekem ugyanazt lehet, amit a Férfiaknak, csak mert van agyam. De persze addigra már szép nagy farkam nőtt. Mivel a férfiak világában csak így lehet, akkor vesznek ember számba. Mondom emberszámba !
De nő is vagyok, a fene ott egye. Csak vágytam kapcsolatra, családra. Lett is. Ott is nadrágot hordtam, mert ugye (ezer bocs Urak ) ez a Férfinak is kényelmes. Nem egyedül családfenntartó, pénzcsináló (sokszor én kerestem jobban, ezt jegyezzük csak meg !), döntéshozó. Ja, ja. Szépen felfekszik a történetem az ívre. Vergődtem a család, a lágy nő és keményfarkas nő szerep közt. Csak mondom, ez pokol, ha valaki nem tudná.
A lágy nő elveszett, vagy csak nagyon mélyre szorult, mert a támogató, segítő férfi is elveszett. Kényelmes volt, hogy nekem is van farkam. Végül a női lelkem megszakadt és maradt a farkam.
Ahányszor megpróbálom elővenni a cafatjait, kapok az arcomba. Mert nekem jó. Szingli vagyok, azt csinálok amit akarok, kapjam be, legyen elég. Ezt akartad, nesze.
Még mindig a szingliken a stigma. Mert válogathatnak.
És itt értem a lényeghez.
Szóval itt a következő reccs. A nő, aki nincs anyagilag kiszolgáltatva és nem hisz elvakultan abban, amit még mindig sugall a társadalmi környezet, hogy kutya kötelesség egy férfi mellett élni és kiszolgálni, AZ VÁLASZTHAT. Igen, választhat. És itt omlott össze a korábbi rend. Ezért a hipergámia elmélet, hogy a nők 90 %-a a férfiak 5 %-ára ácsingózik, miközben nincs tisztában azzal, hogy mi járna (!!!!????). De ez csak a látszat, melléktermék, gyerekbetegség.. Legfeljebb rész igazság, különösen a Farkasnők esetében. A Farkasnő „magányosan” küzd, mert a Farkas, sajna még messze kialakulóban, legfeljebb zigóta. Hogy ki a Farkas ? Egy férfi, aki Ember és Embert akar maga mellé, nem alattvalót. Ez az évezredes szerepváltás azonban roppant fájdalmas.
És ez nem femnácizmus.
És ebben nem segít a mí2. Mert ezt a változást, aminek a fejekben kell bekövetkezni, nem lehet egy eleve túlkapásokkal és hamisságokkal indult mozgalommal kikövetelni. Mert mit is tudunk már követelni, amikor a jogaink megvannak ? Hogy tekintsenek embernek és ne tárgynak ? Hát üvölthetünk egy darabig, az biztos. Ami azonban roppant veszélyes, hogy közben levágjuk a férfi farkát…..
A Farkasnő meg egyenlőre egyedül sétál a hómezőn……és hallgatja, ahogyan gyalázzák és irigylik egyszerre. Nem ritka, hogy jobb híján álomba sírja magát, mert hogy kinek is kell egy nő farokkal (mármint azon kívül, ami alább következik).
A ribancok
„Még mindig a szingliken a stigma. Mert válogathatnak.” Hogy szavamat szavamba öltsem.
Ez is a pakli része, hogy a nő, és nem csak a férfi nyugodtan szexelhet, akkor és azzal, akivel akar. Ha bejön a szupercsákó, akkor azzal, hanem akkor mással. Akár azért mert nem akar kapcsolatot, veri modernül (nem akar szarosgatyát mosni szimbólum), akár azért, mert keresgél, és közben nyilván a szex is sorra kerül.
Na kérem, miként ismeretes a Ribancok a faszkörhintán ülnek. Egyik pasiról a másikra. Elítélt kategória, fujj. Az ilyen ribi egy rendes (?) pasinak se kell. Már egy csomóan felpróbálták, piszkos, elnyűtt.
Húúú, ezt pillanatot vártam ! Tegye fel a kezét, aki szerint a faszkörhintán nincs fasz !
Senki, ok.
Akkor kérném alássan, miért nem jut az Urak eszébe, hogy ehhez a jelenséghez ők is szükségeltetnek ????
Azaz, ha nem lenne a szintén el nem köteleződést választó pasi, akkor nem lenne min körhintázni.
DE ! Még mindig a férfi uralta társadalom sémáit nyögjük, így aztán a nő ribanc, a pasi meg csak dugni akar, ami rendjén van, hiszen ez pasi attribútum.
Egyszerűen a nők is „felnőttek a feladathoz”. Megtehetik, hát megteszik.
Megjegyezném még azért, hogy a szexuálisan tapasztalatlan nő épp annyira kerülendő, mint a körhintás ribi. Vajon hány db. szex a középút ? Valaki csak jelentkezik és megvilágosít ?!
És, amit már nagyon rég le akartam írni szépen, szabatosan:
A szakadozó férfi univerzum azt nem tudja elviselni, hogy nem jár a nő alanyi jogon (azaz a nők egy jelentős része már nem azon iparkodik, hogy férjhez menjen és gazdát szerezzen). Ezért elméleteket gyárt, sír, zokog, mert a sok punci abszurd elvárásai miatt neki nem jut. Pedig kutya kötelessége lenne egy 5/10-es nőnek megelégedni egy 5/10-es pasival, és punktum. Hipergám ribik.
Szelíden suttogom csak, hogy a jelenség gender semleges ám. Mondom is miért. Vajon miért is a sok sértődött férfi ? Hogy ugye a társkeresőn a nők válaszra se méltatják őket…Hát ha már szintelmélet, legyen kövér: hát mert nem a szinten teccenek keresgélni, Uraim. Azért.
Amúgy meg mi a baj ? Majd, akinek túlzóak az elvárásai, jól hoppon marad. És akkor mi van ? Itt a net, tele lehet sírni piros, kék stb. könnyekkel.
A kis irónia után álljon itt a realitás is. Igen, az új helyzettel egyik nem se tud egyelőre megbirkózni, vannak anomáliák, súlyosbítva az internetes rákfenével. A rejtőzködés, önámítás, atomizálódás miazmájával. A tipikus rosszkor van a probléma rossz helyen. De ez van, az eszkalálódott magány, nem csak a szingliknél ám.
Innem szép nyerni, szoktam mondani.
Igen, az „és más femfajták” lemaradt. Azt egy következő vendégposzttal vezetném be, ami egy gyerekkori barátnőm tollából született, mi után csendben olvasgatta a posztjaimat. Igen csak forró írás.
Nea
Zöldkapszula sorozat III. rész I T T
