https://tibiatya.blogstar.hu/2020/01/20/schobert-norbi-szerint-azert-vannak-valasok-mert-a-nok-elcseszik-es-nem-fogynak-le-szules-utan/89184/
Mindenen túl és felül, még ezek előtt, Tibi Atyának az utolsó fonémájáig igaza van. A fogalmazástól és a szóhasználattól pedig már félig megevett a Nagy Sárga Irigység ! Úgy, hogy bele kell húznom ! Már úgy értem mielőtt még teljesen megesz, a posztot be kell fejeznem :).
DE (mindig van egy ebből) !
Van-e értelme a lázadásnak ? Egy világ jelenség ellen ?! Ez a jelenség a katasztrófa turizmus, amely a mindennapi média lét alfája és omegája lett, és amely alapvető emberi tulajdonságokban gyökeredzik. Az emberi psziché fogékony a szörnyűségre, borzalomra. Gondoljuk csak meg, miért nézünk horrort, meg katasztrófa filmeket ? (Na, jó, hogy legyen benne személyes elem, önvallomás, a katasztrófa filmeket én is imádom.) Vagy miért volt a boszorkány égetés delikát vásári mulatság, vagy a nyilvános lefejezés. Ez a kegyetlen énünk, jó is, hogy van, mert a védekezést is szolgálja. Normális (értsd a közösségi média világra jövetele előtt és elmebetegség nélkül) esetben mind maga a psziché korlátok közt tartja, mind a szociális környezet Pl. úgy felidegelnek, hogy megrúgnám az illetőt, de ezt a közösség elítéli, így nem teszem. Vagy egy ilyen esetben azt mondanám (különösen a főnökömnek) szemtől szembe, hogy hogy rohadj meg te bűzös görény ? Tehetem ? Nem. Társadalmi korlátok és egyéni félelem állít meg. Megazután nehéz ilyet a másik arcába mondani.
És ezen a ponton történt a közösségi média berobbanásával, majd – merem állítani – teljes egyeduralkodóvá válásával, valami nagyon félelmetes. A biztonságos láthatatlanságot, sőt bizonyos esetekben arctalanságot biztosító internet szépen kiiktatja a személyes jelenlét visszatartó erejét és a hagyományos társadalmai kontrollt.
Majd katalizátorként bebiciklizik a szintén agresszív kereskedelmi vonal és az ember eredendő lustaságból fel is ül a bicajra. Mi nem jobb munka és tudás nélkül celebinfluenszervloggerként sok zsét keresni ?! Ez kikényszeríti a „mindent a klikkért” új pszichózist, ami szintén a fékrendszert eliminálja. És kész is az ördögi kör. És valóban ördögtől való, mert a személyiség agresszív oldalát kordában tartó falat téglánkét lebontja és átveszi az uralmat a személyiség felett. Optimális – és egészséges –esetben egy emberben egy személyiség van ám, vagy jön Norman kézen fogva 5. Sallyvel……
Ez ellen nincs mit tenni, ez maga e-ebola. Az ellen sincs vakcina, csak bent tartják Afrikában, amennyire tudják. Ez a vírus hasonlat nagyon fekszik. Épp így terjednek a járványok. Minél több a kapcsolat, vonat, autó, repülő, mutatis mutatis internet, annál jobban terjed a /virtuális/ vírus.
Mit lehet tenni ? Hát, ahogy a vírus esetén, ne menjünk közösségbe.
Maradjunk ki ebből ! Pontos tanácsaim a poszt végén.
A lázadásnak, a tükör tartásnak, nép nevelésnek, nyilvános elítélésnek semmi értelme. Aki egyetért, egyetért, aki nem meg tojik rája. Vagy ami még rosszabb tovább dagasztja a talmi celebrátus vitorláját.
Szép új világ, mondaná Orwell koma.
Lehet
-t,
-t kiabálni, ez már az új társadalmi kommunikáció immanens része. És hatásos, mi több hatékony és ami külön tetszik maga a szuperponált manipuláció.
A megoldás végül meggyőződésem, hogy a történelmileg igazolt tisztitó tűz lesz vagy a hordák (másképp gondolkodók kicsiny, de bővülő titkos csapata) lerohanja az internetet. Nyugi, ez csak az én konteom :) !
Műveljük Kertjeinket !
Voltaire sosem volt még ennyire UpDate !
És közben mantrázzunk Asissi Szent Ferenc úgy szintén soha el nem évülő imáját:
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
LucretiaBorgia
