Előre bocsátom, hogy elfogult vagyok. Mert kicsi is sárga is, de a mi magyar narancsunk. Azt is előre bocsátom, hogy szpojlerezek, ha nem is részletekbe menően. Így tisztességes.
Előrendeltem a könyvet, hogy mielőbb olvashassam. Szabaddá tettem a hétvégét, hogy teljesen az opuszra koncentrálhassak. A bevezetőn rögvest fennakadtam, mert jó előre elbizonytalanítja az olvasót, hogy mi a valóságtartama a könyvek. Persze a szereplők kitaláltak (a főszereplő magyar származású, de azt el is vártuk), azzal nincs is semmi baj, de „az események fő vonalaiban megfelelnek a valóságnak és azok az összefüggések is, melyek a kitalált szereplők világát körbefonják”. Ezek szerint most akkor inkább fikció vagy inkább nem ?
A történet ugyanis nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a világ gazdagjai finanszírozzák az iszlám államot, oly módon, hogy rabolt műkincsekért fizetnek, és migránsok mentésének álcázva hajókon csempészik – ahová épp kell - a régiségeket. Tovább menve a fegyvergyárosok finanszírozzák a migrációt, hogy Európa félelmében sok-sok fegyvert vegyen és pörögjön az üzlet, folyjék a lóvé, amit aztán méreg drága régiségekbe lehet fektetni.
A könyv, mint minden Frei könyv kétségtelen erénye, hogy nem is kortárs, hanem perc-társ, abszolút napjaink politikai-hatalmi dilemmáit feszegeti, sőt néha mintha olyat is tudna, vagy kisakkozna időben előre, ami még meg sem történt. A sztori jó, fordulatos, de még sem tud egyvégtében lekötni, beszippantani, mert apró darabokra töri az idővonalat, ami nekem rendkívül erőltetettnek érződik. Túl hájpolt feszültség keltésnek, ami inkább idegesítő, mint feltüzelő.
Igaz a szerző, ahogy azt többször nyilatkozta, ahányszor teheti részt vesz egyetemi író kurzuson, ahol tanítják kifejezetten a thriller írás fortélyait, ezek közül, amiket megjegyeztem, pont az egyik a sztori törés és ezzel összefüggésben az egy metró megállónál nem hosszabb fejezetek. Ilyeneket hallva, mindig újra és újra elgondolkodom, hogy az írást lehet-e tanulni ? Szerintem nem, vagy minimális technikákon kívül nem.
Határozottan az az érzésem, hogy az amúgy jó sztorit nem sikerült regénybe csomagolni. A főszereplő épp oly idegen az első pillanatban, mint az utolsóban. Hiába a magyar anya vonal és az ő erkölcsi intelmei, ami pedig jó ötlet, pláne manapság, vajmi kevésnek tűnik, vagy inkább az olvasó fejébe nehezen beemelhetőnek a többször leírt anyai útmutatás mi szerint „az erkölcsös ember, az aki hasznos dolgokat cselekszik”. Amikor a gátlástalanság és a nyakló nélküliség az isten, az élet minden területén, akkor azért jó olvasni a könyv végén, hogy a főhős cselekedete következtében „javultak az arányok”, egy picit, a jók javára. Itt jegyzem meg, hogy nekem kifejezetten tetszett, ahogy saját korábbi könyveinek főszereplőjére céloz ebben a könyveben, miszerint volt valamilyen kémregény, amit olvasott, amiben a főszereplő „valami André” szintén azért tipródott, hogy kicsit javuljanak az arányok. (Ezekből a szándékos áthallásokból kedvencem, amikor A zsaru c. filmben, a főszereplő, épp megsebesült Alain Delonnak azt mondja a sebet tisztogató csaja: „ ugyan már Belmondo arca ettől meg se rándulna”.)
Képletesen fogalmazva a könyv materiálisan, objektíve jó, szubjektíve és emocionálisan nem ad sokat. Még a korábbi könyveknél is kevesebbet. Persze nem szép irodalom, úgy forgassuk. De azért nekem hiányérzetem volt.
Ha sorba kellene rakni a szerző eddigi műveit, nálam ez lenne a sorrend, a legjobbtól indulva:
1. Bankár, 2. Agrárbárók, 3. A megmentő., 4. Bábel, 5. 2015 (ez kifejezetten rosszul sikerült, és egy sokakat, beleértve engem is, sértő feltételezés mentén építkezett)
Mindazon által ajánlom az elvolvasását, épp amiatt a dilemma miatt ami az elején idegesített: Most akkor, ez mi ? Conteo, ami azonban a valóság, csak biztonsági okokból álcázza magát vagy fikciós conteo és mindenki higgyen, amit akar ? Lehet rajta agyalni, különösen a világ politika iránt érdeklődőknek.
A könyv informatív és régészet iránt érdeklődőknek biztosan érdekes olvasmány. Én is ilyen vagyok. Még soha se hallottam a genetikai alapú ún. archeogenetika, mint tudomány megszületéséről. Pedig itt van és mi magyarok jeleskedünk benne, kiderítettük, hogy a finnugor rokonságnak annyi, a hunok leszármazottjai vagyunk. A könyv alapján kerestem rá a neten, alább a link, de csak cikkek, mert ahogy a könyv is említi, csak angol nyelven elérhető (? vajh miért) és a magyarok alig hallottak róla…
https://hvg.hu/tudomany/20181021_szte_genetikai_tanszek_magyarok_hun_eredet_tanulmany_ostortenet
LucretiaBorgia