……Thomas Cook laikus csőd elemzéssel.
Úgy tűnik idén másodjára is balkézzel nyúltam a tálba. Na, jó most legalább nem csak a levegőt markoltam. Imádott Egyiptomomban szándékoztam rehabilitálni a porrázúzott utazási illúziómat. Na, ez s/nem sikerült. Pedig aki nálam körültekintőbb az már festi magát, istókúccse.
Hetekig listáztuk, értékeltük a szállodákat, az árakat, az út hosszát (mennyi km a repülőtértől), minimalizálandó a kellemetlen meglepetéseket. Ingyér elárulom a titkot, eredménytelenül.
Annyit tudni kell, hogy sok más célponthoz hasonlóan, Egyiptom esetében is egy nagy pénzügyileg vízálló utazási iroda (?) a teljes szezonra kibérel egy vagy több járatot, és kizárólag csomagban, szállás+repülő alapon értékesíti az utakat. A mi úti célunk, Marsa Alam charterét idén a Karthagó Tours stipi-stopizta le, minden más iroda csak és kizárólag az ő útjait tudta eladni. Ez tavaly az ETI volt. Hogy kellően informatív legyek.
Nos, hogy is volt ?!
Első fejezet
Kiválasztottuk a legjobban tetsző szállodát, szépen átall utaltuk a pénzecskét, már elértük a 45 fokos hátradőlési szöget…, amikor hirtelen kaptam egy telefont, hogy ez a szálloda nem „garanciális” lekéréses, hanem csak lekéréses. Jelentés: az utazási iroda nem tartat fent X számú szobát, hanem ha van, van, ha nincs, nincs. Azaz nem volt szabad szoba. Sok víz, első béka le a torkon. Akkor válaszunk másikat ! Kis kurvaanyázás után választottunk. Sajna, ami tetszett az 90 km-re volt a repülőtértől, úgyhogy másfél óra buszozás, de legyen. Lényeges infó jön ! Azért választottuk ezt a szállodát mert a képeken, utas képeken, a neten szabadon, az utas videókon is látszott, hogy gyönyörűséges kertje van és lagúnás tengerpartja, értsd: optimális esetben van benne víz, úszható, fürdőzhető. Sajna a vörös tenger fürdésre 98 %-ban alkalmatlan, átlag 500 méter korall, félméteres víz, majd a nyílt tenger, rögvest párszáz méter mély. De olybá tűnt ez jó lesz minden szempontból, egye fene azt a plusz másfél órácska zötykölődést, majd bámuljuk a sivatagot. Imádom a sivatagot, is ! Mivel az ördög nem alszik – és pont jöttek a hírek, hogy az ETI 80 utast cserben hagyott, nem volt meg a szállásuk – hát én sem mertem, így saját magam utána néztem a szállodának, mert valami szemet szúrt. Ez egy 4 részből álló komplexum és a Karthagó mind a négyből közölt képeket, tehát nem volt világos, hogy a szép kertes, part közeli részben is van-e garanciális izéjük, olyan lekérésesük. Fel is hívtam őket – én eddigre már a szálloda értékesítési menedzsere is lehettem volna – és megkérdeztem, hogy ugye ebbe a kertesbe szól a foglalásunk, mire ők, természetesen, nincs máshol szobájuk. Adtak egy hölgyet, aki nem rég járt itt, mondta nagyon szép. Kérdeztem szobákat látott, kaját próbálta-e, mondta ja, azt nem. Hmmmm ?! Akkor minek ment ????
Rossz érzéseim változatlanul ott lappangtak a mélyben….próbáltam elnyomni.
Második fejezet
Eljött a nagy nap, a gép hajnali 1.30-kor indult, mi 9-kor, hogy még a hosszútávú parkoló-kisbusz kivisz reptérre is beleférjen. Becsekkolás 11.30-kor. Bugyimotozás megvolt. Eddig ok. Tengés lengés. Végre indulás. Meglepi, hogy a no catering érában kaptunk egy marék rizst 3 szem zöldbabbal és 2 nuggets-el (vega lévén ezt az útitársamnak adtam, de sebaj) kb. 3-kor. Megérkezünk, végig álljuk a vízum sort. 3x átvilágítják a bőröndöket kifelé (!), amit nekünk kell felemelni a derék magasságú szalagra. Buszút, reggel 8-ra megérkezünk, ekkor voltunk 24. órája talpon.. Idegen vezető nem jön velünk. Törni amúgy is magyar eléggé. De annyit kimakog, hogy szállodától függően, 12 vagy 14 órakor foglalhatjuk el a szobát, ja és, hogy a pontos visszaindulásról telefonon érdeklődjünk, mert ebben a szállóban nincs az irodának üzenőtáblája (ezen akkor még átléptem, mondván 6-an vagyunk, nekem a meló miatt úgyis van világnapijegyem, majd én hívom)…Ahh gondoltam, voltam én már errefelé 8x, mindig megkaptuk a szobát azonnal. De nem, ez alkalommal nem, mondták majd a szálloda időszámítása (ezt az eszelős baromságot aki kitalálta, hát a sivatagi sakálok lakjanak jól vele…mondják mert így hosszabb a nap, anyám borogass) szerinti 12-kor, az a magyar és egyiptomi idő szerint 13 óra. Ekkor már étlen szomjan és kialvatlanul, néhány biztonsági relé rövidre zárt agyamban és emelt hangon megkérdeztem, hogy mégis mit képzelnek 35 fokban mijjaf@szt csinálunk 5 órán át ? A fiúcska közölte kézzel lábbal, hogy várjuk meg a kollégáját, mert ő nem tud angolul…Viszonylag kevés (pontosan 0) arab vendég volt, akkor ő vajon mit keresett recepciósként az anyanyelvi arabjával?! 6-an dühöngtünk, izzadtunk, éheztünk. Természetesen az utazási iroda ezekkel a körülményekkel kapcsolatosan semmit nem közölt előre.
Megszánhattak, vagy érezték a kritikus tömeg elégedetlen lüktetését, de 11-kor mondták, hogy szobára !
Harmadik fejezet
Amikor a balsejtelem alakot ölt. Naná, hogy nem a kertes rész fele visznek. Benyitunk a szobába, a fiúcska már lépne is le, csak még tartja a markát. A szoba földszinti volt és szemet gyönyörködtető kilátást biztosított az egyik étterem hátsójára, Ízlésesen elrendezett szemét kupacokra és kiselejtezett, rozsdás éttermi gépekre. Na, mondtam go back, de legott a recepcióra. Ott jött Aliahmaedjuszufvagybárki és kérdezte valamelyest angolul, hogy mi a baj. Elkezdtem a litániát, hogy mi nem erre fizettünk be, hanem a kertes részbe, Mondja csak nyugi, mutat másik szobát. Ő már valami fejes lehetett, olyan csoport vezető féle. De, ó jajj rossz fele indul, arra ahol a kies szoba volt. Mutat egy 1. emeleti szobát csodás kilátással egy építkezésre és egy darura, meg éppen kellő mennyiségű építési hulladékra. Mondtam: NEEEM. Go back. Na ez a fószer már nem szólt hozzám, de hívta a fejest. És ekkor megjött Ibrahim (kis tábláján a neve) már érthető angolsággal megkérdezte mi a baj ? Litánia indul: mi nem ide….az első szoba, hú, a második hú…és különben is. Ibrahim mondja, a Karthagónak a szép kertben nincs és nem is volt szobája…
Gyógyszerem elgurult…
Nem tudom, hogy direkt csináltam kínomban vagy jött magától, de ekkor már sírva kiabáltam. Az útitársam a hátam mögött üvöltött a Karthagóval, akik közölték, hogy intézzük el vagy majd az idegen vezető másnap délután próbál segíteni. De ekkor Ibrahim megszánt és adott egy kiváló, kertes részben lévő szobát. Gondolom, csak hallgassak már el. Amúgy mérhetetlenül büszke voltam magamra, hogy képes voltam kilépni a komfort zónámból és üvöltésre, perlekedésre adni a fejem a cél érdekében. Alapjáraton túl megengedő és elfogadó vagyok. Konfliktuskerülő.
Negyedik fejezet
Innentől már jobban alakultak a dolgok, leszámítva azt az agyahagyott „a szállodában hosszabbak a napok” óraátállítást. A viszontagságok után próbáltunk a hurrá-nyaralunk üzemmódra átállni, erőből. Életemben először jártam olyan tengerparti szállodában, ahol az étkezésre szolgáló helyiségnek nincs terasza. Ott ahol 40 fok van, de ha fúj a szél akkor teljesen viselhető. Az ebédeket ebből az okból a 2. naptól kihagytuk, mert képtelenek voltunk a 35 fokos zárt teremben úgy enni, hogy az orrunkról a az ételre csöpögött a veríték. Volt ugyan néhány légkondi, de a csupa üveg hellyel, a kinti hőmérséklettel és az ember tömeggel folytatott küzdelemben, csúfos vereséget szenvedett. Volt még sok bosszantó dolog, pl. az italokat féldecinként voltak hajlandóak adni. Nem alkoholról beszélek, mert az nem volt. Az áttetsző ital cukros enyhén egyen aromás víz volt. A barnás (rum, whisky) kávéval színezett víz. De a tenger rendben volt, végig volt benne víz, mert a mélyebb „medencékből” még apálykor se szívódott ki a tenger és a színe csodás volt. Ez az egy hibátlan volt. Természetesen az idegenvezetőtől, a saját telefonomról, saját pénzemért küldött sms-re, választ az indulás pontos időpontját illetően nem kaptam. A szálloda viszont itt brillírozott, mert üzenetet hagytak, hogy mikorra kell a recepción lenni (hajnali fél 3) és külön kérés nélkül egy órával előbb ébresztettek.
Ötödik és egyben utolsó fejezet
A tenger szépsége, a csodás napsütés összességében viselhetővé tette a hetet. Azon külön vihogtunk, hogy úgy látszik mi minden all inclusive szolgáltatástól fogyunk 2 kilót :).
De mi a konklúzió !?
Elgondolkodtam Mit kaptunk mi a rómaiaktól ? Mutatis mutandis a Karthagó Turstól ? Teméntelen bosszúságot, nulla asszisztenciát, egy charter repjegyet és egy szállást, amiről én az angol nyelvű információk alapján többet tudtam, mint az utazási iroda. Egyértelmű, hogy csak kipakolnak vmi infót az oldalakra, nem utazzák le a szállodákat, fogalmuk sincs, hogy mit adnak el, milyenek a szolgáltatások, az idegenvezetőnek nevezett személy pedig mintha ott se lett volna. A szállodába is (segíteni !?) egy angolul még alapfokon is alig beszélő úr kísért el, de csak kidobott a buszból, pápát intett és már ott sem volt. Az egyetlen ok, amiért „fogni tudják” az utat, megszerezni a turistát, az a charter járat, illetőleg az annak az ára. Mert egyébként el lehet jutni ide úgy is, hogy Budapest-Kairó átszállás Marsa Alam mindvégig menetrendszerű járatokkal, csak az drágább, habár még ez se biztos, meg ezek után az se, hogy macerásabb. Na meg a transzfer a szállodába, habár fillérekbe kerül a taxi.
Míg vártunk a szobánkra az épp aktuális Thomas Cook totál csődön elmélkedtünk. Arra jutottunk, amit meg is tapasztaltunk. Az, hogy utazási iroda által „szervezett” (kac-kac) utat vegyünk igénybe, alig-alig indokolható, csak olyan desztinációkba, ahol valamelyik tours lenyúlja (kibérli) a járatot. De az úticélok jelentős többségében elérhetőek a diszkont járatok, a net segítségével mindent elrendezhetünk a különböző booking oldalakon ( a nincs-szoba-fiaskó valószínűsége nem nagyobb mint egy szervezett úton, ahol legalább, egyszerre 80 ember szív), minden infót beszerezhetünk. Talán még az ún. körutazásoknál kénytelenek többet nyújtani, de erősen szerencse függő, hogy az is hogyan alakul. Szóval ott tartunk, hogy az utazási irodák kimaxolták a rést a minimum szolgáltatás és maximum ár között, mivel erősen visszaesett kereslet. Valamiből még meg kell élni….
Milyen szolgáltatás az már, hogy egy üdülő szállodában nincs szoba érkezéskor, arra 5-6 órát kell várni ? A sivatag közepén, ahol nincs hova menni ?
Utolsó utáni fejezet
Ha nem olyan fáradt mindenki és ez nem reggel 8-kor történik, amikor még csak 28 fok volt, akkor kitört volna a pánik és címlap lett volna ebből a kis intermezzoból. Hurgadában leszálltunk, kiszálltak az érkező utasok és majd be a hazaindulók. Közölték, hogy a gépen kell maradnunk, nem szállunk ki, majd negyedóra múlva, hogy kézi poggyásszal együtt kiszállni. Bezsúfoltak pontosan 69 utast egy kisméretű városi buszba (ülések, rudak, semmi hely). A busz ezt követően 45 percig kőrözött a repülőtéren, a betonon és senki semmilyen infót nem adott……Az utasok egyetértően üvöltözték a zajban, hogy soha többé Karthago. Bujkált bennem a kisördög, hogy elkiálltsam magam, „jönnek a Langolierek !”
Na az aztán tuti címlapos lett volna !!!!!! Már, ha van néhány Stephen King rajongó a busz fedélzetén :) !
Lucretia Borgia
