Mutatom a cím magyarázatot:
http://hataratkelo.com/vilag-egyik-legzsufoltabb-tengerpartja/#prettyPhoto/0/
Idén augusztus 3. hetében ismét, 14. alkalommal kedvenc szigetemen nyaraltam egy hetet. Azaz csak volna, nyaraltam volna. Ennek kapcsán gondolkodtam el magamon, az embereken és a nyaralási, turistáskodási mozgalmon, amikor idegenek annektálják más országok egyes területeit, vagy saját országuk vízparti helyeit, kiszorítva gyakorlatilag a normális életből a helyieket.
Az előző években, mindig jól éreztem magam, a szerintem legszebb görög szigeten, Kefalónián. Első alkalommal tudomásul vettem, hogy a szállások olyanok, amilyenek. Eléggé szakadtak, ósdiak, éppen csak minimálisan felszereltek. Na de a tengerpart…..lélegzet elállító, tiszta karibi. Lassan mélyül eléggé szelíd, homokos. Pár éve találtunk ráadásul egy „elit” strandot. Értsd: rendes fa napágy, matrac, és mindenek előtt rendes napernyő, szorosan font háncsból. Mert bár napimádó vagyok, az augusztusi 45 fokot erősen korlátozottan bírom. Így aztán a napi program pancsolás, úszás, matracozás és be a napernyő alá szundikálni és legfőképp olvasni, olvasni, olvasni. Aztán 5 körül fel az apartmanba, hűsölni a szép kilátású szellős teraszon, tisztálkodni, enni, inni. Igazán pihentető, ellazító semmit tevés, aktívan passzív tevékenység. Engem ez pihentet az egész éves hektikus, határidős, eszelős rohangálás után.
És ez eddig ment is. Leginkább azért mert a sziget polgármestere kemény volt, rendeletben tiltotta a parcellázást és a 3 emeletnél magasabb építkezést. Eléggé exkluzív maradt így a hely…elég hosszú ideig. Ja, és az árak is igen magasak.
Idén ért véget a paradicsomi állapot.
Arra érkeztünk a partra, hogy a 2 napágy plusz ernyő 20 euró, viszont 11 órakor már nem volt hely. Másutt hálós nyugágy, áteresztő, naptól nem védő napernyő 10 euró. Max. 2 órát lehetett kibírni, mert még ernyőn keresztül is annyira égetett a nap. És az ernyők, ágyak összeértek. Így intim közelbe kerülhettük hering társainkkal a szardínia telepen vagy szardínia társainkkal a hering telepen. Kinek, kinek gusztusa szerint. Herdínia szarding mártásban.
Hogy az ismeretterjesztés se maradjon el, az első a hering a második a szardínia.
És az eredmény:
1 óra magasságától, már a tengerben is egy kb. 2 méter széles sávban álltak az emberek, az áttörés, hogy a matracommal mögéjük kerüljek és a mélyebb vízben lebegjek, nem volt lehetséges, kedvesen tojtak a törekvéseimre. Szóval ennek a szórakozásomnak is ennyi. Persze beállhattam volna a sávba, de már elegem volt abból, hogy folyton nekem lökődik valaki.
Hát jó, ilyenkor az ember felmegy az apartmanba…. És meglátja, hogy 50 fok a teraszon, amit 11 óra óta tűz a nap…..árnyék egy szál se. (Egyszerűen nem értem !!! A görögök notóriusan nem ismerik az árnyékolás technikát ???)
Ekkor kezdtem pánikba esni, hogy mi a büdös fenét fogunk csinálni egy hétig ???
Ülni az elsötétített apartmanban és villanyfényél olvasgatni. Ez ám a tengerparti nyaralás, amire egész évben spórolunk és várjuk a megváltást. Az apartman maga is alul múlt minden elnemvárást is, 2 személyre vettük ki és 1 db. lepedőt adtak, néhány villanykörte kiégett….de ez még a legkevesebb volt. A hangulatom is alul múlta még a munkás hétköznapokat is. Az apátia és hisztéria tengerén lebegtem, gőzölögtem, mint egy vulkán, füst pamacsokat eregetve a fülemből. Teljes gőzerővel fegyelmezem magam, hogy útitársam, a keresztmamám még el tudjon viselni. (Neki is tele volt a hócipője.)
Megváltás volt a hazaérkezés.
Jöjjön az elmélkedés !
A dühöm lassan csillapult. Megadással izzadtam, mint a ló. Megkérdeztem, miért is jó ez a nyaralás mánia ? Miért csináljuk ezt, mi emberek ? Már nem férünk el úgy, hogy élvezhető legyen. Na, de kinek kell feladni ? Az a vízióm támadt, hogy légi felvételről lehetne látni, ahogy Európa tengerpartjai megsüllyednek augusztusra a túlterheléstől. Már nem kedvesek a helyiek, a tökük ki van az áradattól ennyi év után, legjobb esetben kínmosollyal próbálnak túlélni, de sokszor már gátlástalanul pimaszok voltak (Pl. a strand fiú, amikor az arcomba vágta, hogy idén már 20 euró és tessék így sincs hely, lehet elhúzni !) Ez, itt ezen a szigeten most volt először érzékelhető. Számomra egyben utoljára is. Én adom fel először. Ez már semmire se jó. Se pihenés, se kikapcsolódás, csak folytatódó frusztráció, épp amitől menekültem volna. Tengernyi bosszúság a tengerparton egy vagyonért. Fejenként több mint 250.000 forintba került ez a csodástalan hét, epekeserű szájízzel.
Pénz, a disznófejű nagy úr és a sok hülye ember, én is köztük ! Pénz, amit a sok hülye ember nyaralásra költ és pénz, amit a sok nyaralóhelyi bekasszíroz (egy szezon alatt jó sokat, mert télen is abból kell élni), miközben csendben megfojtaná a nyaraló hordát.
UI: És a bónusz, a kilátás....egy étterem hátsójára
LucretiaBorgia
