Bevez(et)ető:

 A gondolkodó ember elmélkedik. Mert így van összerakva. Mert zsigeri késztetése van, hogy legalább magában, önmaga számára fogyasztható nézeteket rakjon össze, hogy legalább időleges rend és harmónia lakoljon a lelkében. Minél bonyolultabb a világ, annál többet elmélkedünk. A nagyon bonyolult világ immáron rendelkezésünkre áll, sőt nem csak bonyolult hanem másodpercenként változik, fordul a tengelye körül, mi, gondolkodó emberek pedig csak kullogunk az újabb és újabb világmegváltó igazságok nyomában, és próbáljuk törékeny kis egyensúlyunkat, rendünket a fejünkben visszaállítani. Vagy megbuggyanunk. Pusztán érzékeléssel, értelmezés nélkül csak keveseknek sikerül tovalibbenni az életen. Őket bizton mondhatjuk boldogoknak. (Ilyenkor csodálkozom rá a bölcsességekre, amit maiul közhelynek mondanak, az ilyenekre pl: „Boldogok a lelki szegények”, vagy a másik idevágó: „A közhely azért közhely mert igaz.”)

Én is gondolkodom, rengeteget, agyalok, fáradhatatlanul próbálom összerakni a magam kis kupacát az elméletekből, tapasztalásokból, hogy ideig-óráig rend legyen a fejemben. Kész szerencse, hogy van még az emberben ilyen késztetés, meglehet egyre kevesebben.

A világ minél átláthatatlanabb, annál több az elmélet, hogy hogyan kellene átlátni és látni. És annál jobban el lehet veszni az elméletek viharos tengerén. (Nem kívánom elleplezni érintettségemet, Szabó Magdán és Jókai Annán cseperedtem. Majd jöttek mások, sokan. Csak, hogy néhány nevet említsek Popper Péter, Müller Péter, Erich Fromm, és a modernebbek, mint Zimbardo, Almási Kitti, Tari Annamária, Pilát Gábor, Dóra Gyula  és így tovább…….és kezdeti életbölcseletem, magabiztosságom szerte is kezdett foszlani.)

Mivel családi indíttatásom is vagyon, meg ugyebár atomizált, pörgő világunkban kiemelt helyet kapott a férfi-nő (mutatis mutandis, tisztelem a másságot is, de maradjunk alapból ennél) társas kapcsolatok, gender szerepek (már ha elfogadjuk, hogy vannak, erre is több elmélet van), a klasszikus férfi-nő szerepek át/értelmezése, helyretétele.

Így aztán adott a következő eszmefuttatás háttere. 

A Világ szubjektíve objektív. Túl azon, hogy hangzatos megállapítás és még loptam is egy barátomtól, de nem bánja. Hiába az elméletek és a történések mindent a saját tapasztalatainkon és pszichénken keresztül látunk, mindenki másképp és másképp és ráadásul még időben is másképp, amit ma így gondolok, azt holnap, amúgy. És ez nagyon idegesítő, mert az emberi lény már csak ilyen, úgy szeretne egy megnyugtató legalább közép távon tartós és használható elméletet.

Ezt most akkor bátran engedjük el ! Én is ezt tettem.

Nem voltam rest és igen sokat olvastam, hallgattam előadásokat és összeraktam a magam elméletét több témában. Tettem ezt különösen azért, mert jól megnéztem az elmélet alkotókat és megállapítottam, hogy vagy olyan óvatosak, hogy maguk se mernek hinni abban, amit mondanak vagy olyan bigottul hisznek benne, hogy meg se akarnak hallani más gondolatot, rugalmatlanok, megalkotójuk nem tud szabadulni a (rög/zült) eszmétől, azaz teljes kiforrásuk pillanatától romlásnak indulnak. A másik nagy baj, a tisztázatlan fogalmak, pl. mi a birtoklás ? Végezetül a dilemma. Az elméletek valamilyen módon önmagukkal koherensek, konzekvensek tehát, ha én bizonyos dolgokat elhiszek, elfogadok, be tudok emelni a saját világomban, bizonyosakat nem, akkor jó irányba haladok a vagy épp ellenkezőleg, sprintelek egyenesen a még nagyobb káoszba. 

És a kiváltó ok is. Néhány hete részt vettem egy két napos kurzuson (jobb szavam nincs rá, mint ez az általános), a neten ütköztem bele, a youtube dobta fel a bevezető videókat, így jutottam el a web oldalra, majd jelentkeztem. Konkrétumokat nem mondok, mert se reklámozni, se kritizálni nem akarom az eseményt. Különösen azért, mert elég ambivalens érzéseket keltett bennem.

A kurzus lényegi mondanivalója, hogy a nő elvesztette a szerepét, a harcos szerepében, farkat növesztve próbál helyt állni a férfi világban. Majd beledöglik és legalább nem sikerül, csak egyedül maradnia. A férfi körül meg elfogyott a világ, már szinte semmi nincs amiben csak ők lennének a jók, amiben megmutathatnák magukat, az erejüket. Na itt csapott meg a mozdony szele. Mert ez eléggé egybecsengeni látszott a tapasztalataimmal.

Néhány alapvetés a kurzuson elhangzottakból:

A férfi és a női agy alapvetően különbözik egymástól, ami neurológiailag igazolt. A férfi reagál (üss, vagy fuss), a nő agyal, dönt (bújik és szövetséget köt). A férfi kommunikációs központja harmada a nőének. A férfi agresszivitás központja nagy, de az már a védelemre, nem a gyilkolásra szolgál. Úgy szintén domináns a szexualitás központjuk (farokvezéreltség). Ha 20 másodpercig nem csinál semmit, elkezd szexuálisan fantáziálni. A nő elbaltázza, ha azonnal rááll a szexre, mert az olyan a férfi szemében, mintha csak arra lenne jó, mintha egyébként unalmas lenne, mást nem is lehetne kezdeni vele.

A tönkre ment házasságok (66 %) hátterében az áll, hogy a nő nem tud már felnézni a férfira, nem tiszteli. A nőből meg cseléd lesz, rabszolga, akit meg a férfi nem tud tisztelni. A nő elsárkányosodik, üvölt, kiabál, zsarol. Elveszett az ún. női kommunikáció, ami vezetni hivatott a férfit, aki az erőt testesíti meg (a Nap). A nő a vezérfény (a Hold). Tönkre teszi a fiát az a szülő, aki engedi sírni, mert belőle lesz a balek, a gyáva. A Nő Királynő, a férfi Király és a nő a férfi birtoka, megvédi azt. A mesék igazak. Ma már senki nem tanítja meg a nőnek, hogyan kell nőnek lenni, nőként kommunikálni, hogyan kell jól használni a férfit és mire lehet egyáltalán, a régiek még tudták. Sok hülye feminista azt mondja, engem ugyan ne birtokoljon egy férfi. Ne is lepődjön meg a nő, aki így nem kell senkinek. A nő az érzelem. A nő feladata, hogy a férfit elvezesse a (férfi) saját szívéhez. Az élet lényege, hogy jól érezzük magunkat. És a nőnek joga van kilépni, ha nem érzi jól magát, ha hiába jelzi, hogy ő neki, hogy lenne jó, de a férfi erre nem reagál. A nőnek meg kell mérnie a férfit, és ha az könnyűnek találtatik, nem kell elsenyvedni egy életet mellette, kínlódva, üresen, értelmetlenül. Sajnos nem tagadható, hogy a férfiak fele selejt, semmire se jó.

A kapcsolat mindig hierarchikus. A szeretet nem feltétel nélküli. És akkor, ha stimmel, akkor leélhetünk együtt egy boldog életet. Többször idézi az előadó a videóban Popper Pétert, miszerint „Igazi nincs, egyéletben legfeljebb pár, 2-3 olyan emberrel találkozunk, akiből lehet igazi.” 

Indulunk el ebből az eszme halmazból ! Ütközzenek az elméletek, rajta !

Genetika vs. historikus-szociális átalakulás

Müller Péter pl. azt mondja (Férfi élet, női sors c. könyvében), hogy „Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom. És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény. Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük. A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését. Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban. Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság. A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra. A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha. Nem tudom, milyen világ jön. De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni. Ebben bizonyos vagyok. Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.”

 Folyt.köv!

Agresszíó vs. férfi

Hűtlenség vs. unalom

Birtoklás vs. szabadság

és még sokan mások…

Nea