LB: Álmomban se gondoltam, hogy egyszer megadatik, hogy bábáskodjak egy zseni felszínre töréséhez ! Olvastam már sokat róla, de elképzelni se tudtam, hogy ez egy mennyire intim, ihletett pillanat, sőt pillanat sor. És én ott voltam. ÉN voltam ott !!!
Átlagos péntek délutánnak indult. Haza tipegés, az új cipő mocskosul feltörte a lábam, leginkább a szememen és az akaraterőmön botladoztam haza. Ennél sokkal jobbra aznap már nem számítottam. Hazaérvén elláttam súlyos lábsérüléseimet és lüktető fájdalomtól gyötrötten lerogytam az olvasós székembe, hogy az aktuális olvasmányom egy a létezőnél jobb világába merülve tovalebegjek a kínok poklából. Talán ez a fájdalom is jelezte már, hogy közelg a beavatott pillanat. Ekkor még mit sem sejtettem…pár perc telhetett el....
Sz: Pár napja reggel teszek veszek, készülődöm a munkába, mikor burukkolást hallok odakintről. A franc!! Rémképeket látok lelki szemeim előtt Csak nem??? Újra kezdődik?? Kinézek az ablakon és látom, az erkély rácsán ül egy galamb, és felfelé sandítva burukkol. Ez nem igaz!! És visszaidéztem a jó pár évvel ezelőtti emlékeimet, mikor egy galambpár beköltözött az erkély feletti mélyedésbe, szépen fészket raktak, és kiköltötték a kis galambokat.
Ez önmagában még nem is lenne baj, ha nem lenne a melléktermékük állaga annyira undorító. Szó szerint vastagon telefosták az erkélyt a rohadékok, ami hosszas vakargatással se jött fel rendesen. Ráadásul újra meg újra termeltek. A tollaikból egy kisebb párnát megtömhettem volna. Akkor már nem volt szívem kiverni a bandát, hisz a kis galambok aranyosak, a szülők szorgosan etették őket. De ez erkély használatlanul árválkodott magában. A kicsik felnőttek, kirepültek, a nyugalom visszatért, de a kövezet tartós károsodást szenvedett.
Na jövőre okosabbak leszünk, kora tavasszal beszereztünk egy kurvamagas létrát, és bedeszkáztuk a mélyedést. Dörzsöltem a tenyerem, na most gyertek dürrögni ha tudtok! Visszaszereztem az erkély használati jogát!! Gondoltam én. Ám egy szép tavaszi délelőtt kiültem napozgatni, olvasni, élveztem az életet. Egyszer csak bummmm! A fejemtől pár centire, mint egy bomba, becsapódott a deszka, amit feltettünk. Az ütő megállt bennem! Ennél jobban csak akkor ijedtem meg, mikor egyszer ugyanígy sziesztázás közben közvetlenül az erkély mellé csapott be ménkü egy hatalmas villám képében. Akkor konkrétan majd beszartam. Ez ez erkély lehet el van átkozva??
Szóval mit ragozzam, abban az évben újra kiköltöttünk egy fészekaljat, a kövezet újra fostanya lett hetekre.
Következő évben már okosodtunk, és felfűztünk CD-ket amilyen magasra tudtunk, és láss csodát, működött! Galamb sehol. Jópár évig nyugodtan vártuk a tavaszt. Közben erkély felújítva, kövezet leburkolva....
LB: És ekkor bummmmm ! Pittyegni kezdett a telefonom, messenger üzenet, újabb és újabb. Kíváncsian olvasni kezdtem. A barátnőm. A sorokból düh, elszántság, felháborodás, valódi lobogás sugárzott. Látszólag egy ostoba, dühítő apróság volt, ami beindította a zseni kiszabadulását. Innentől robbanásszerű intenzitással és sebességgel követték egymást az események. Jómagam próbáltam a töredékekből rekonstruálni az esemény sort. Az univerzum anyagi részében csak annyi történt, hogy hazaérvén azzal szembesült, hogy a galambok, egy hosszabb nyugodt, galamb(ésszartalan)talan időszak után, ismét kísérletet tettek, a már egyszer tönkreszart, újra burkolt erkély birtokbavételére, azaz az ember számára használhatatlanná tételére. Ez a valóban felháborító felfedezés hevítette fel a benne rejlő zsenit. És én végig ott voltam vele az éterben...
Sz: És ekkor jelent meg a galambpár turbékolva, szexéhesen, kinézve az erkélyünk bemélyedését, fittyet hányva CD-kre. Kimentem az erkélyre, és partvissal, mint Biri néne, és elzavartam a dögöket. De tudtam ez kevés lesz, ezek már hordják a fészeknek valót, és csak úgy epednek egy jó kis numeráért. Délután hazaértem, és néztem a neten mit lehet tenni galambriasztás ügyben. Látom, lehet kapni olyan mű hollót, ami madárriasztónak remek megoldás, mert a környékére se mennek ha meglátják. Nade!! Nekem nincs időm várni, míg rendelek és kihozzák, mert ezek a köcsög tollasok addig nekem itt befészkelnek, és megtojnak....
LB: Mint a láva ömlöttek kezei közül az első művek. Nem, a művész amikor a múzsa (galamb képében) homlokon csókolta, nem rohangászik szakboltokba rajzeszközökért, vászonért papírét. Ugyan kérem! Enged a feltörő késztetésnek és már formálja is az anyagot, amit talál, mindegy mit. Először alkotott egy csodás, origami alapú varjút, kb. 30 centi magasat. Minden részlet gyakorlás, tanulmányok, előkészület nélkül másodpercek alatt a helyére került. Még csak fotón láttam, de éreztem valami itt megszületett. Az a körülmény, hogy a varjú maradék karácsonyi csomagolópapírból készült nem, hogy levont volna az alkotás nagyszerűségéből, hanem igazán izgalmassá, egzotikussá tette. Barátnőm már felajzott állapotban volt, izgatott félszavakat írt csupán: „rohadékok”, „most megkapjátok”, „eltakarodtok”. Gyorsan le is jegyeztem az értékes szavakat, hogy a lehető legérzékletesebben tudjam átadni a születés pillanatait. Éreztem, hogy még munkál benne az alkotó düh....
Sz: Tudni kell rólam, kézügyességileg úgy állok, mint egy 5 éves gyerek. De szükség törvényt bont, és úgy döntöttem, majd én hajtogatok és rajzolok nektek olyan hollót, hogy beszartok a rémülettől! Kerestem origami holló videót és hajtogattam egyet. De csak karácsonyi papírom volt, így elég cukira sikerült. Sebaj, a forma a lényeg!
Közben folyamatosan lestem az erkélyt, ha jött a szerelmespár, azonnal partvissal a kezemben, mint egy eszelős rohantam hessegetni. A szomszéd lakás ablakának tetejéről skubiztak a dögök, mi a fene történik. Mikor kitettem az origami hollót, azonnal felszálltak a háztetőre. Aha!!! Úgy látszik jó lesz ez!
Nekiláttam kartonra rajzolni hollót, a neten talált rajz után. Hát, na kicsit csirkés, kicsit ovisrajz, de az enyém! Rajzoltam még egyet, és kitettem azokat is....
LB: Csendes szavakkal bátorítottam : „aztaaa”, „ez kurva jó”, „zseni vagy”, „tökre látszik, hogy varjú”. Természetesen elnyomtam marcangoló kételyeimet, úgyis mint vajon a galamb fél a varjútól, vajon a galamb felismeri, hogy varjú (egy ostoba galambnak nincs kifinomult művészi látásmódja). Nem akartam ilyen világi semmiségekkel megakasztani, pont amikor első csodás munkáit varnyúdja a világra.
A következő kép nagyon hamar elkészült. A lélegzetem elállt…egy fekete filcrajz egy varjúról. Teljesen érdektelen, hogy egy költözésből visszamaradt dobozról letépett kartondarab hordozta ezt a csodát. Kicsúszott a számon, roppant szégyelltem is, hogy lehetne feketébb. Csakhogy a galambok jobban lássák, mondtam, de tojtam a galambokra, ahogy ők is az erkélyre, engem csak a mű érdekelt.
Egy perccel később már a tökéletesen fekete madárról kaptam képet. Van benne az ókori egyiptomi falfestmények bájos lapidáris ábrázolásából is. A színekkel itt visszafogottan bánt a művész, de ez érthető, hiszen fekete varjúról van szó. Gratulálok, hogy nem ült fel ennek a posztmodern celeb-csiricsáré-csicsa hullámnak....
Sz: Ekkor már eltört bennem valami, bezombultam, és nem volt megállás. Színes zörgős csomagoló papírból lengedező csíkokat vágtam és az erkély rácsára erősítettem. A galambjaim a szemközti házról kukkoltak nagy szemekkel, mi történik. Találtam régi szilveszteri szerpentint, azt felaggattam a CD-khez, és még egy darab pukkanós fóliával is kiegészítettem. Már vérben forogtak a szemeim, sátáni kacajjal néztem a művemet, mikor csörög a telefonom. Hallom valaki fulladozva röhög a telefonba. A férjem volt az, hazaért és látta az utcáról az erkélyünket. Kérdezni is alig tudott a röhögéstől. Épp az utolsó rajzolt hollót tettem fel, amitől én is frászt kaptam, mikor kész lett.
Vicsorogva mutattam neki fentről, és ő a fejét fogva surrant be a kapualjba, hogy ez az őrült nőszemély nem vele van!
Elmeséltem mi történt, megmutattam a művemet nagy büszkén. Megadóan legyintett, és segített még feltenni magasra egy nagyobb origami hollót is.
Időnként kimentünk sasolni, merre vannak a galambok. A pofátlan dögök ott leskelődtek a szomszéd ablakából. Erre a férjem, méltó társamnak bizonyult az elmeborulásban, postásgumival a seggük alá pörkölt, és úgy reppentek el, mint a sicc! Ez szerintem betette nekik a kaput, azóta se hírük, se hamvuk. Valszeg a kerületből is elköltöztek, sőt a térképen nézik hova emigrálhatnának az országból.
Írtam egy harci indulót is, a győzelem megünneplésére, velünk egy galamb se fog többet kikukoricázni!...
Ti kis retkes galambok, rajtunk talán kifogtok?
Ijáijájóóó
Lesben állok éberen, dühös hollót bevetem
Ijáijájóóóó
Ha meglátlak kinyírlak, a levesbe bedoblak!
Ijáijákóóó
Galamb meetooo? Anyátok! Beverem a pofátok!
Ijáijájóóó
LB: Könnyeim megállíthatatlanul peregni kezdtek és aláhullottak. Ekkor ébredtem tudatára, hogy elragadtatottságomban hangokat is hallatok, vonyítok. Külső szemlélő talán azt hihette, hogy ez röhögés…, de nem, nem. Így osztoztam a zsenivel, aki 15.15-kor még sehol se volt, de 16.37-kor már kiteljesedve komponálta meg alkotásaiból a teljes teret, berendezte az erkélyt. Még egy kis zsugorfóliával oldotta a művekből áradó átütő erőt, így a kompozíció ízléses, egyedi, kiegyensúlyozott lett. Erről is készített egy csodás fotót...
Sz: Azt az ötletet kaptam kedves barátaimtól, hogy a rajzaimból kiállítást kéne szervezni, és az erkélyt meg benevezni a Lakáskultúra magazin újonc dizájner rovatába. Annyira jó, hogy ennyire értékelték műveimet :)
LB: Már intéztem is, hogy bekerüljön több mértékadó internetes és nyomtatott szaklapba, a trip advisorban pedig már ott az ajánló, hogy Budapesten kihagyhatatlan ennek az egyedi alkotásnak a megtekintése. A papírszobrocska és a karton festett varjú első darabjai egy ígéretes tehetség első kiállításának.
Bravó !
Lássuk meg a pozitív üzenetet: soha se tudhatjuk, hogy mikor mi történik, bármikor kezdetét vehet egy ilyen jó dolog is ! Ha galamboknak ettől elmúlik az odakakilós kényszerük, akkor ráadásul kettős siker.
A kódolás jelen poszt alkalmazásában: holló = varjú,
és talán kitaláltátok, LB = LucretiaBorgia Sz = Szőkenő
LucretiaBorgia és Szőkenő
Ui:
Sz: Ma nagyon erős szél fúj, kicsit tartottam tőle, helyén van-e még a madársereglet. Szerencsére igen, sőt, ahogy rázza a kartonlapokat még félelmetesebbek a varnyúk :D A szerpentinek kicsit tépázottak, de így még horrorisztikusabb a jelenség, galamboknak se híre se hamva. Kitartás hős seregem, pár szeles napot még állni kell !
