Mit sugall a cím ? Azt, hogy a szexualitás, mint esetlen kiskamasz már megint vagy még mindig keresi a helyét, valahol a hedonizmus, dekadencia és prüdéria, aszexualitás között. Mint eddig minden történelmi korban csak most megint egy másik módon és más társadalmi környezetben. Igen, igen a történelem ismétli önmagát, csak mindig magasabb szinten. Csak példaképp rávilágítva: az ókori Róma már-mát tébolyult érzékisége, majd a középkor szextagadása (csak gyermeknemzés céljából), majd a reneszánsz szabadossága, stb. Tisztító tűz, majd újrabootolás.
A jelenlegi kihívás az elidegenedett digitális környezet, a család mint keret destabilizálódása, háttérbe szorulása, a világ szinte adaptálhatatlan felgyorsulása és ennek következményeként felületessé válása.
És mindig van egy markánsan új tényező is. Ez nem más, mint az hogy a nő már nem pusztán a férfi örömök beteljesítésének eszköze, hanem önmaga lehet a szex kedvezményezettje, kezdeményezője (is).
Szép, szép, dicséretes, azért csak haladunk lassanként !
A szex út keresése másként alakul a jelenlegi X és Y generáció körében.
Az X generáció majd teljes egésze érintett a család-házasság gyerek elvárási rendszerével, nem jellemző, hogy valaki ne lett volna házas, akár többször is, ne vált volna el. A humor kedvéért itt idézném a hangzatos csasztuskát, miszerint a válás nem más, mint szünet két házasság között, vagy ízlés szerint fordítva, a házasság szünet két válás között.
Az X generáció korai házasságaiban a szex nem játszott domináns szerepet, volt úgy ahogy volt. Férfi és nő egymás szükségképpeni és elvileg mindenkor elérhető szex társai voltak. Egyedi szituáció kérdése, hogy a felek vagy valamelyikük „kitombolta-e magát” vagy nem a monogám elköteleződés előtt. Volt-e erre egyáltalán igénye bármelyik félnek. Elvileg, aki kitombolta magát az tudta, mit akar az intim kapcsolatban a társától, aki nem az vakrepült, lesz, ami lesz alapon. Örök kérdés, hogy mi a jobb, ha a felek vagy legalább egyikük tapasztaltan érkezik a tartós elköteleződésbe, az a jó, vagy épp fordítva ?! Ha, jól meggondoljuk, majdnem mindegy, mert a hosszú távú kapcsolatokban, tisztelet a mindenkori kivételnek a szex erodálódik, sőt el is tűnhet. És tény, még akkor is ha fájdalmas. Sajnos a klasszikus napi szintű együttélés a szex halála. Így működik az csúnya agyunk. Ahhoz csoda kell, hogy ne így legyen. Persze természetesen vannak, akik szerencséjükre közösen távolodnak el az intimitástól és élnek akár harmonikus, sőt akár boldog szex mentes életet, ami tegyük a szívünkre a kezünket, annyival könnyebb, macera mentes.
És akkor ez a generáció ütközött a „mindent lehet, minden elérhető, titokban is” lehetőség tárával, a korlátlan kísértés világába, még pedig úgy, hogy (ahogy fentebb írtam) a nő szerepe is szignifikánsan változott…
Innentől aztán már sok felé vezethet az út a szexualitás kiélése tekintetében, poliamória, nyitott kapcsolat, swinger, BDSM, SM és millió más. De az „extrákat” leszámítva is bármelyik félnek minimum a szerető tartásra. Hihetetlen mennyiségű kapcsolatban élő van fent társkeresőkön. Saját tapasztalat szerint a férfiak több mint fele, beismerten kapcsolatban él, plusz még úgy 15 % utóbb bevallja, és minden bizonnyal vannak, akik szembesülésig tagadják. Valószínűleg a helyzet hasonló a nők körében is, különösen mivel számukra még mindig újdonság, hogy saját gyönyörűségükre szexelhetnek.
Az egyiket, a tartós kapcsolati keretet nem tudjuk elengedni, mert a másik világ viszont minden izgalom ellenére kétségbeejtően bizonytalan. Még mindig tartja magát bennünk a tartozni valahová párhuzamos késztetése. Nagyon félelmetes az X generáció tagjainak, a régi bevált kereteket feladni.
És ez a helyzet szükségképpen a vágy kontra etika, azaz a hűség és megcsalás feszítő problematikáját veti fel és tartja mardosóan életben. Vajon mennyire fontos a szex ? Vajon van-e jogunk vágyni rá ? Vajon minden meg kell élni, amire lehetőség van ? Vagy ez már akár romboló is lehet ? Vagy felesleges a kérdés is mert ösztönök ellen nem lehet harcolni ? Vagy még is ? Megéri-e egyáltalán megtudni milyen a jó szex (extra szex) ? Vagy jobb a békés tudatlanság ?
Amióta világ a világ az egyik legnagyobb dilemma a szabadság és korlátok közti választás. Az okosok azt mondják, hogy a nagy szabadságban mindenkinek maga-magának kell megszabnia a biztonságához szükséges korlátokat. Így aztán egyedül maradtunk a feladat megoldásában. A társadalmi keretek fellazulása és megkerülhetősége aztán az egyének döntési felelőssége felé billentették a hajót, és ez bizony nagy teher.
Még akkor is ezt vallom, ha "szabadság” párti vagyok.
Nea
